Para

Este elvittem a telefont egy ismerősöm ismerőséhez, aki soron kívül tud ilyen telefonokat javíttatni.
Pestnek olyan részén lakik a srác, ahol egyáltalán nem vagyok ismerős; nemcsak kocsival, gyalog és BKV-val sem jártam arra soha. Persze elkezdett havazni menet közben...


Szépen odataláltam, átadtam a félholt telefonomat, és elindultunk haza. A havas macskakövön azonban elkezdett vadul pörögni a kerék, és nem nagyon indult az autó semerre. A nehezítés az volt, hogy tolatva kellett volna kiállnom, úgy hogy a mellettem parkoló kocsiktól nem láttam a forgalmat. Ide-oda csúszkálással sikerült nagy nehezen kiállni, de ekkor valamiért teljesen irányíthatatlan lett a kocsi. Teljesen lesápadtam. Nyomtam finoman a gázt, az autó jobbra-balra csúszkált, és egyáltalán nem reagált a kormányra. Villámgyorsan kiraktam a vészvillogót, mert megláttam, hogy jön mögöttem valaki. Lassan megálltam, a csajom kiszállt, hogy megnézze mi a helyzet. Semmi rendelleneset nem látott, és nemcsak azért mert a hátsó kereket nézte, hanem mert amikor újra elindultam lassan, már én sem éreztem semmi furcsát a kocsin.
Lehet, hogy csak a villamossínen csúszkáltunk, de én nagyon betojtam, hogy valami komoly baj van, de hazáig semmi problémát nem produkált az autó. Ez nem az én napom volt az tuti...

Azt hiszem biztos ami biztos, érdemes lesz átnézetni a kocsit lassan...