Lökhárító II.

Ma futottam egy felesleges kört a lezúzott lökhárító miatt. Sőt, ha jobban belegondolok többet is.

Múlt héten nagybátyám, aki mellesleg karosszérialakatos, javasolta, hogy fényeztessem újra a lökhárítót, és persze tud is rá embert, aki olcsón megcsinálná.

Megbeszéltük, hogy reggel találkozunk az emberével, lekapjuk a lökhárítót, a rendszámot addig berakjuk az ablakba, holnap visszakapom, felszereljük azt' jónapot.

Megmondom őszintén, ezzel a verzióval nekem nem is lett volna bajom csak hát ugye nem így lett...

A megbeszélt időben megyek nagybátyámék házához (ahol egyébként én magam is laktam egy időben), de nemcsak hogy ő nem volt ott, valami kisteherautó is beállt a kapubejáró elé.

Először mentem egy-két kört, hátha elállnak onnan, majd türelmesen leparkoltam kicsit arrébb.

Megjött nagybátyám, de nem volt nála torx csavarhúzó. Márpedig az kellett volna ahhoz, hogy leszedjük a lökhárítót.

Gondoltam, ez tipikus autós szerszám, kell hogy legyen a benzinkúton.

Nem volt.

Közben megérkezett nagybátyám embere, aki lefújja majd a lökőst. Ő azt javasolta, ugorjunk ki hozzá a műhelybe, majd ott lekapjuk. Kiugrottunk. Hozott szerszámot, elkezdtük leszerelni, de valami teljesen érthetetlen okból nagybátyám a felénél feladta. Igaz nehéz volt nehány csavar elérése és kicsavarása, de nem lehetetlen. Ráadásul jól álltunk, és már csak egy-két csavar lett volna hátra.
Vissza az egész, majd lesz valahogy...

Egyrészt bizonytalan időre elhalasztottam a projektet, másrészt megfogadtam, ezentúl óvatosabban kezelem nagybátyám felajánlásait.