2009. augusztus 4., kedd

Oktató Tibi

Az első bénázásaim alatt hamar rájöttem, a dolog nem úgy áll, hogy csak beülök az autóba és majd szép lassan beletanulok a biztonságos közlekedésbe.

Találtam a neten néhány KRESZ tesztet, és egészen meglepő módon 80% körül sikerültek. Alaposan átnéztem a hibáimat is, többnyire olyasmiket szúrtam el, amik a valóságtól kissé elrugaszkodott életszituációkra vonatkoztak, vagy egyszerűen csak túl óvatosnak bizonyultam. A legjobb péda erre:
Elsőbbséget kell-e adnia egyenrangú útkereszteződésben a balról érkező villamospótló autóbusz részére?
Emlékeztem, hogy egyenrangú útkereszteződésben a villamosnak balról is elsőbbsége van, gondoltam, a pótló busz ebben is helyettesíti, így én elsőbbséget adtam volna a busznak is. A csajom azért vett nekem egy KRESZ könyvet is, de nem linkeltem el a dolgot gyakran forgatom mostanában. Sok érdekes és sok eléggé retrós dolog van benne. (Egyik kedvencem egy Lada robantott rajza, amin az autó részeit magyarázzák)

A KRESZ-szel ellentétben a gyakorlattól lényegesen jobban féltem. Öcsém talált az egyik ismerősén keresztül egy olyan oktatót, akinek autómata váltós mercije van, de valahogy nem akart összejönni az időpont egyeztetés. Folyton halogatta, és csak a harmadik hét után esett le, hogy talán nem kellene tovább halogatni a dolgot. Nekem borzasztóan linknek tűnt az ipse, és nem akartam ilyen oktatónál tanulni. Három hét ment el azzal, hogy folyamatosan hívogattam, hogy mikor lenne jó neki, pedig a dolog arról kellett volna hogy szóljon, nekem mikor jó. Én mielőbb meg akartam tanulni vezetni. Nem mielőbb papírt szerezni róla, hiszen 1994 óta van jogosítványom. Én a tudást és a gyakorlatot akartam megszerezni.

Amikor végre meg tudtunk egyezni egy mindkettőnknek alkalmas időpontban, kiderült, hogy késni fogok; nem jól mértem fel az utazást Budaörsre. Hívtam, de nem vette fel. Írtam neki sms-t, hogy késni fogok, de nem reagált arra sem. Megérkeztem Budaörsre, és persze sehol sem láttam a Mercedes-t. Körülbelül 10 percet késtem, bóklásztam még ott kicsit, de nem láttam sehol. Furcsa volt a sok fiatal jogosítványt megszerezni akaró között bóklászi. Többségük még cigarettát vagy alkoholt sem vehetne hivatalosan. Hívogattam még párszor, de egyáltalán nem reagált, így elindultam haza.

A buszról felhívtam öcsémet, elvégre ő szerezte az oktatót, elpanaszoltam neki, hogy nekem ilyen oktató nem kell. Szarik rám, gyakorlatilag hetek óta. Mondta, hogy felhívja a közös haverjukat és utánakérdez, hogy mi volt. Nekem már mindegynek tűnt, mert semmiképp nem akartam ettől az arctól semmit.

Estére kiderült, hogy a srác, délután kettőre emlékezett, én háromra. Ő kinn volt kettőkor, és gondolom a fél háromkor kapott hívást már leszarta. Szerintem teljesen mindegy, hogy ki emlékezett jól az időpontra, nyilván egyikünk sem rögzítette a beszélgetést. Nekem ebből az egészből csak annyi jött le, hogy amikor elkezdett nem stimmelni a dolog, nekem fontos volt, hogy tudassam vele mi a helyzet, neki nem. Amikor ő nem talált ott, csak simán besértődött, és nem szólt, hogy valami nem stimmel.

Azap este még végignéztem egy csomó autósiskola honlapját, ahol hivatalosan szerepelt a jogosítványosok oktatása. Olyat kerestem, ahol van automata váltós autó. Persze nem találtam, csak valahol Rákosmittoménhol. Úgy döntöttem, leszarom, elkezdem felhívni az iskolákat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése