Második kör

Természetesen még mindig nem tudok vezetni...
Este fél kilenc, szupermarket parkolója (még ilyenkor is tele autókkal), mellette bútoráruház totál üres parkolóval. Átülök a vezetőoldalra, elindítom, és gyakorlok. Pimpi a mitfahrer, mondja a tennivalókat. Természetesen még mindig az alapozás folyik, ez nem olyasmi amit öt perc alatt megtanul az ember.
Egyelőre fogalmam sincsen az autóm méreteiről, a sebességemről és úgy általában a vezetésről. Mindig elfelejtem például, hogy az autó feneke „késik”, tehát ha jobbra akarok beparkolni, akkor nem elég egy kis rövidet kitérni balra, meg kell várni, hogy irányba jöjjön a segge. A Neon készséges, türelmes, és persze óriás mákom van az automata váltóval, gyakorlatilag csak a féket kell kezelnem.

Kb. egy órát vezetek, a csajom és öcsém is mennek vele egy kicsit, de öcsém meglep. Ragaszkodik hozzá, hogy a barátnője is vezessen, pedig ő kézzel-lábbal tiltakozik. Gyakorlatilag úgy tuszkoljuk a vezetőülésbe. Jó előre beállítottuk az autót egyenesbe) és csak el kell indulnia. Nagy nehezen rávesszük, hogy menjen, sőt a végén még tolat is kicsit. (persze a váltót Pimpi kezeli) Ahogy utólag elnézem, sokkot kapott. Szerintem jó darabig nem lesz kedve újra próbálkoznia, pedig minden normális ember ezt sikerélménynek venné.

Este átjött egy barátom, és elkérte kölcsön a Neont. Az ő autójára rádőlt a kerti faház a múlt szombati óriásviharban. Fájó szívvel kölcsönadom, de cserébe holnap elvisz megvenni a régi/új felniket.