Kétely

Elbizonytalanodtam.
Szeretem az amerikai izomautókat. Szeretem az erejüket, a hangjukat, a feelingjüket.
De ha jobban belegondolok félek is tőlük. Nem vagyok benne biztos, hogy elbírnék egy ekkora jószággal. Az elkövetkezendő egy-két évben biztosan nem. Ezek komoly dögök, hatalmas erővel, lendülettel. Bennem pedig napról-napra erősödik két ellentétes érzés. Egyik oldalról, hogy egyre jobban, a másik oldalról az, hogy egyre rosszabbul megy a vezetés.

Közben pedig kezdem átélni, hogy a mindnnapi autózásban fasza dolog a kényelem és azok a nüansznyi kis dolgok, amik ezekben a veteránokban nincsenek meg. Egy Camaro fapados és kényelmetlen. Az akkori igényekhez mért prémium felszereltség ma szinte alap minden autóban. Tény, hogy van egy olyan sármjuk, hangjuk, érzésük ami egy európai autónak sincs, de hol van itt az arany középút? Arra gondoltam, nem para, ha majd új kocsit akarok, akkor ha nem 79-es Camaro, akkor 2010-es. Abban tutira megvan minden mai okosság. De közben nézem a képeket, videókat, és nem találom benne az amerikai autót. olyan mint bármelyik japán vagy európai sportkocsi. Nincs hangja, mindene műanyag, minden automata. Persze, az automataság talán még jó is, de közben valahogy nem találom benne azt, amibe beleszerettem, azt ami miatt minden csütörtökön öszegyűlnek a srácok a Lurdy házban.

Szétnéztem, gondolkodtam, vajon milyen lesz a következő autóm a Neon után. Na nem mintha váltani akarnék, csak előre pillantva, megpróbáltam meglátni, mi az az autó, ami majd lázba fog hozni. Ami ma luxus lenne, de egy-két év múlva valóra válhat. És nem találtam ilyet. Sem amerikait, sem európait, sem japánt...