Átestem életem első tankolásán.
Aki százezredszer csinálja, annak nyílván fel sem tűnik, és csak egy macera a millióból az autó körül. Én még sosem csináltam, így minden egy kicsit furcsa volt.
Nem sikerült például úgy megállnom, hogy kényelmesen odaérjen a cső, így (feltehetően emiatt) csak akkor ment a benzin, ha nyomtam a kart. Ha beakasztottam, szinte azonnal elállt. Folyamatosan nyomva azonban sikerült megtankolnom.
Vettem egy doboz cigit mellé, fizettem, majd elindultam munkába.
Persze benn jutott eszembe, hogy nem nulláztam a számlálót. Nem baj, majd hazafelé. Persze otthon jutott eszembe legközelebb. Nem baj, majd reggel...
2009. szeptember 28., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése