Ma olvastam egy hosszas diskurzust a V8-as oldalon: az egyik srác akar venni egy lepukkant Pontiac Phoenixet, és így vagy úgy jónéhányan megpróbálták lebeszélni. Erről az jutott eszembe, hogy én is hasonló dilemmákkal vágtam bele anno az autóvásárlásba.
Nincs sok pénze a srácnak, vidéken lakik, ahol még ez is nagy különlegességnek számít, pedig anno Amerikában csak egy kis bevásárlóautónak szánták. Én ugyan zsenge vagyok a témában, de nekem nem tűnik jó vételnek. Látom, hogy a srác szeretne valami nem átlagos verdát, de úgy érzem, csak szívni fog vele. Csodák nincsenek, ha 200 ezerért kínálják, valószínűleg annyit, vagy még annyit sem ér. Megértem, hogy teljesen beleszeretett, hiszen én is így voltam a Camaróval, de én egy idő után beláttam, hogy ha most belevágok, nem azt fogom kapni, amit szeretnék. Dögös kinézetű nagy autóra vágytam, de valószínűleg csak nagyon sok gondot vettem volna a nyakamba kezdőként. És ilyenkor szokott az álom véget érni, a közmondásos bilivel...
Most, hogy egy hónapja aktívan vezetek, nagyon sok előnyét látom a Neonnak, különösen a Camaroval szemben. Messze egyszerűbb dolgom van a szűk utcákkal, sávokkal és a parkolással, főleg, hogy rutintalan vagyok. Ugyan emiatt óvatosabban, lassabban közlekedek, de bátran bízhatok a Neon méreteiben, tudom, hogy egy átlagos méretű sávban tutira elférek.
Szeretem, hogy eszembe sem jut azon izgulni, hogy vajon a hazaúton is elindul-e majd, illetve azon, hogy a "mogyorós csokoládé" felületű budapesti utakon melyik alkatrészt vágom haza, vagy hagyom el.
Csak mértékkel kell féltenem, mert nem egy gyakori darab, talán a tolvajoknak sem erre van szükségük éppen, és azt a kisebb malőrt leszámítva a vezérműszíjjal, van hozzá alkatrész.
Nem sok tapasztalatom van más autókkal, (és lehet, hogy most teljesen átlagos dolgokat fogok felsorolni) de imádom, hogy működik a fűtés, nyáron fasza volt a klíma, hogy igénytelen a bőrkárpit, és hogy teljesen felhasználóbarát az egész autó. Itt felsorolnám, hogy nem engedi kivenni a kulcsot, ha nem P-ben van a váltó, pimpog ha égve hagyom a lámpát és nyitom az ajtót, vagy benne maradt a kulcs, és még sorolhatnám.
Mindezek közül pedig a kedvencem az automata váltó. Tudom, sokan ódzkodak tőle, de nekem nagyon bejön.
Szeretem a különleges dolgokat, de a nagyon nagy feltűnés mostanában már nagyon zavar. Noha a Neon nem egy átlagos autó, mégsem iszonyat feltűnő jelenség. Valószínűleg nem viselném el, hogy minden alkalommal amikor megállok bevásárolni/tankolni/dolgozni valaki odajöjjön és kérdezgessen.
Ami talán a legjobban hiányzik, az a Camaro hosszú orra és „cool” kinézete.
Nagyjából ezek azok a dolgok, amik miatt nagyon elégedett vagyok hogy a Neonnál kötöttem ki. Kiszolgál, és mindezt jól csinálja. És tudom, hogy egy nap lesz egy Camaro-m is...
Ahogy az egyik barátom mondta: „Valaminek majd ötven évesen is örülni kell!”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése