Hó

Túl vagyok az első komoly hó-takarításon.

Ceglédre mentünk a csajom családjához, és mire leértünk már komolyan szakadt a hó. Elmentünk megnézni egy kórust, és mire kiértünk a templomból, már 5-6 centi esett a kocsira, mindössze egy óra alatt. Olyan komolyan esett a hó, hogy csak lépésben mertem vezetni. Reggelre pedig ez a látvány fogadott:

Első körben egy partvissal leszedtem a nagyját, hogy be tudjak ülni egyáltalán, majd beindítottam a motort, hogy fűtse fel az utasteret, majd nekiestem az ablakmosó lehúzóval (vagy mivel) letakarítani a havat.

Indulákor az üres utcában óvatosan kipróbáltam az ABS-t és a kipörgésgátlót a „letaposott” havon. Megnyugodtam, mert mindkettő kifogástalanul működött.

Közlekedés vs. parkolás

Elkészült az utcánk útburkolat felújítása, vagy ahogy ők nevezték "funkcióbővítő rehabilitációja".

Első körben arra tippeltem, marad majd minden a régiben és csak az útburkolatot fogják felújítani, így kicsit meglepődtem, amikor elkezdték lerakni a furcsa szegélyköveket, majd a házak melletti járdán a „dióverőket”. Kezdett olybá tűnni, hogy komolyan veszik a dolgot, és tényleg funkcióbővítik az utcát.

Ráfért már, ugyanis nemcsak az útburkolat volt rémes az utcánkban, hanem a parkolás és a közlekedés is.

Buliba autóval?

Hát ez az alkalom is elérkezett.

Kérdés persze, hogy ez az autózás egy szintje, vagy csak a felnőttség egy bizonyos foka, amikor már a bulizás nem az "iszunk-hányunk-belefekszünk"-ről szól.

Bakancs

Megpróbáltam bakancsban vezetni, és mivel már benne voltam nyakig, amikor rájöttem, hogy ez így nem lesz fasza, már kénytelen voltam végignyomni.
Semmit nem éreztem abból, hogy állnak a pedálok, főleg a finom mozdulatok nem mentek a parkolásnál.
Bakancsban nem lehet vezetni!

Kulcs és öv

Mivel a kocsi folyamatosan pimpog, ha a kulcs benne van és nincs bekapcsolva a biztonsági öv, először mindig bekötöm magam. A kulcsot persze előtte gondosan zsebrevágom, így mindig becsatolva kell fészkelődnöm, hogy előkotorjam valamelyik zsebemből. Persze sosem ugyanabba teszem el.
Már leszokhatnék róla...

Megmondó

Belefutottam ma egy "megmondó" emberbe. A Margit körútról szerettem volna jobbra bekanyarodni a Retek utcába, de piros lett a lámpa. A kiegészítő lámpa ugyan világított jobbra, de az én értelmezésem szerint csak közvetlenül jobbra (ebben az estben a Lövőház utcába) lehet bekanyarodni. Onnan ugyanis akár jöhetnek is kifelé a körútra.

Ablaktörlő II.

Azt hiszem ennek sosem lesz vége.
Levágtam, megfaragtam, átraktam, kicseréltem, variáltam, de így sem jó. Folyamatosan beleakad a szélvédő szegélyébe.
Kezdett bosszantani, hiszen az eredeti ablaktörlők közül mindkettő 52 centis volt, legalábbis a gumilapátjuk.

Tegnap este eszembe jutott, hogy van nekem teljes szerviz kézikönyvem az autóhoz, megnézem hátha ír valami okosat. Meglepődtem.

Kavics

Találtam néhány nagyon apró kavics felverődés nyomot a szélvédőn. Az a furcsa, hogy eléggé piszkosnak látszanak, úgyhogy lehet hogy régiek, csak akkor meg hogy lehet, hogy eddig nem tűntek fel.

Ablaktörlő

Egyre gyakrabban esik az eső, vagy szitál a köd, és kezdett elegem lenni abból, hogy ha nedves a szélvédő, hosszú perceknek tűnő másodpercekig nem lehet kilátni rendesen, mert az ablaktörlő csak elkeni a vizet és nem szedi le.

Zánka

Már sokszor elhangzott a számból, hogy „idén nyáron saját autóval megyek a Balatonra”. Valahogy úgy képzeltem, hogy beülünk a csajommal az új verdába, végighasítunk az autópályán, majd amikor a 71-esen a Balatonhoz érünk, letekerjük az ablakokat, befúj a friss szellő, szól a zene, és végigbulizzuk az utat egészen Zánkáig.
Soha nem gondoltam egy percig sem, hogy az ősz végén, tél elején a ködben és hidegben fog mindez megtörténni.

Persze az ablak letekerése, a friss szellő és a bulihangulat elmaradt...

Egyéb apróságok

Elkészült a hátsó hangszóróm.
Elvittem az autót, hogy beszereljék, és ha már ott voltam, megnézettem pár apróságot, amik már régóta piszkálták a csőrömet.

Get Ready

12 darabos CD tár van az autóban, de én napok óta ugyanazt az egy lemezt hallgatom. Sajnos a hangszórók közül kettő is megadta már magát, így a hangminőség nem az igazi.

Kétely

Elbizonytalanodtam.
Szeretem az amerikai izomautókat. Szeretem az erejüket, a hangjukat, a feelingjüket.
De ha jobban belegondolok félek is tőlük. Nem vagyok benne biztos, hogy elbírnék egy ekkora jószággal. Az elkövetkezendő egy-két évben biztosan nem. Ezek komoly dögök, hatalmas erővel, lendülettel. Bennem pedig napról-napra erősödik két ellentétes érzés. Egyik oldalról, hogy egyre jobban, a másik oldalról az, hogy egyre rosszabbul megy a vezetés.

Útfelújítás

Kaptam egy cetlit a szélvédőmre, hogy fel fogják újítani az utcánkat, és ezalatt behajtani és parkolni is tilos lesz. Nem mondom, ráfér az utcára, úgy néz ki mint nagyapám melós gatyája amikor a hatvanadik folt is felkerült rá.

Csak azt nem tudom, hogy az utcában állandó jelleggel parkoló 20-30 autó merre fog parkolni. Nyilván a környező utcákban, csak így meg biztos, hogy decemberig óriási rumli lesz a környéken...

Egyébként az piros a képen egy Dodge Avenger, időnként szoktam itt látni. Tetszik nagyon.

96666

Az Árpád-hídnál, a dugóban ülve vettem észre. Nem kerek szám, csak jól néz ki.

Ezek szerint 1681 kilómétert mentem vele, mióta megvan...

Téli gumi

Egy hete találtam egy gumist két sarokra innen. Mára kaptam időpontot, így korán keltem, hogy gumicserére vigyem a Neont. Szerencsére felnin van a téli gumi is, így a szervízben kevesebb lesz a macera, és olcsóbb is lesz.

pincét kinyit–felnit felcipel–autót kinyit–bepakol–autót bezár–visszaslattyog, még 3-szor ismétel.

Méghogy könnyűfém felni...

Cegléd

Ez volt az első utam vidékre. Valójában semmi meglepő, vagy különleges nem történt, mindössze volt pár apróság, ami csak nekem szokatlan.

Bénázás

Nem tudom, mi volt ma velem, de nagyon sokat hibáztam. Munkából hazajövet a körúton ki kellett kerülnöm egy parkoló teherautót, indexeltem, lassítottam, tükrök, holttér, és elkezdtem a sávváltást, mivel mögöttem a belső sávban is lassítottak. Két másodperccel ezután, mikor már jócskán benne voltam a sávban, akkor vettem észre, hogy egy szürke autó van mellettem, és csak amikor kb 10 centire voltak az autóink egymástól, akkor kezdett lassítani. Nem történt semmi baj, de akár lehetett is volna.

Este pedig amikor a Lurdyból jöttünk haza, egy Mini tolatott ki elém, -én satufék, és ahelyett, hogy megállt volna, tolatott tovább. Nem volt választásom, ki kellett engednem.

Most vagy én vagyok teljesen figyelmetlen, vagy mások ilyen pofátlanok.

Lurdy II.

A múlt héten még úgy voltam vele, hogy nem akarok majd ezen a héten a találkozóra menni, mert ugyan kedves volt velem az a pár emberke, akikkel beszéltem, de azért kicsit idegennek éreztem magam.

Ma végül mégis úgy döntöttem, lenézek. Jött velem a csajom is, és megbeszéltük, hogy az A38-nál felvesszük majd az öcsémet is.

Miután bepattantunk a kocsiba sikerült teljesen rossz irányba idulnom. A rakparton akartam menni, ehelyett a Moszkva tér felé indultam. Csak hatalmas kavarással tudtam lejutni még az Erzsébet-híd előtt.

Miért pont Neon?

Ma olvastam egy hosszas diskurzust a V8-as oldalon: az egyik srác akar venni egy lepukkant Pontiac Phoenixet, és így vagy úgy jónéhányan megpróbálták lebeszélni. Erről az jutott eszembe, hogy én is hasonló dilemmákkal vágtam bele anno az autóvásárlásba.

Nincs sok pénze a srácnak, vidéken lakik, ahol még ez is nagy különlegességnek számít, pedig anno Amerikában csak egy kis bevásárlóautónak szánták. Én ugyan zsenge vagyok a témában, de nekem  nem tűnik  jó vételnek. Látom, hogy a srác szeretne valami nem átlagos verdát, de úgy érzem, csak szívni fog vele. Csodák nincsenek, ha 200 ezerért kínálják, valószínűleg annyit, vagy még annyit sem ér. Megértem, hogy teljesen beleszeretett, hiszen én is így voltam a Camaróval, de én egy idő után beláttam, hogy ha most belevágok, nem azt fogom kapni, amit szeretnék. Dögös kinézetű nagy autóra vágytam, de valószínűleg csak nagyon sok gondot vettem volna a nyakamba kezdőként. És ilyenkor szokott az álom véget érni, a közmondásos bilivel...

Lustaság

Asszem ezt az egész autózós dolgot kibaszott könnyű megszokni. Alapvetően lusta vagyok, emiatt eleinte azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz átszoknom, mivel lusta leszek majd figyelni, meg kezdőként ugye eléggé macerás az egész. Természetesen pont fordítva lett, és most arra vagyok lusta, hogy kiszálljak az autóból.

Ha csak azt nézem, már 12 napja lejárt a BKV bérletem...

Időjárás

Amióta lemosattam a kocsit, folyamatosan szar idő van; gyakorlatilag semmi értelme nem volt.
Most hogy paról napra hidegebb van, és az utak is folyamatosan nedvesek, azt hiszem ideje felteteni a téli gumikat. Ráadásul egyre korábban sötétedik, így nyilván a reakcióidőm is lassul.
Napok óta azon tipródok, hova vigyem. Na nem azért, mert nem tudok dönteni a sok szerviz között, hanem, mert egyet sem ismerek a közelben. Emiatt meg Mátyásföldre nem akarom kivinni...

Lurdy ház

Pimpi javasolta egyszer, hogy menjünk le a Lurdy házba valamelyik csütörtökön, mert olyankor összegyűlnek a parkolóban az amerikai autósok, és egyrészt bámészkodni, másrészt haverokat szerezni is jó alkalom.

Avatás

Ma felavattam az autót...
Jöttem dolgozni, volt egy fasza "pont a méretem" parkolóhely. Ahogy a nagy könyben meg van írva, szépen farral beparkoltam párhuzamosan egy fal mellé.
Csakhogy egy rohadt amorf darab kiállt belőle vagy 20 centire...

Autómosás + eső = közhely

Na, ez eléggé közhelyes lesz...
Már nagyon szerettem volna lemosni az autót, mert kezdett tényleg szutykos lenni. Reméltem, hogy egyszercsak majd jön valami eső, mert már annyira koszos volt, hogy már az is segített volna. Persze nem egy kis zápor, hanem egy kiadós eső.
Amiót az új helyen lakunk, még nem is esett rendesen. Persze csak nem akart esni, így tegnap végre rászántam magam, és a családi ebéd után hazavittem édesanyámat. Náluk van egy éjjel-nappal nyitvatartó autómosó. Gondoltam csináltatok egy fullos mosást, hiszen amióta enyém az autó, én még nem mosattam. Persze a szervizesek lemosták annakidején, de az egyrészt nem volt olyan alapos, mint amire én vágytam, másrészt rég volt. Én egy csilli-villi Neonra vágytam.

Fotók

Tegnap átvittem a csajomat a barátnőjéhez, mert elutaznak a hétvégére Villányba a barátnőivel. Hazafelé beugrottam az öcsémért, és amíg vártam rá az A38-nál, csináltam pár fotót a kocsiról a telefonommal.

Második tankolás

Mivel az előző tankolásnál természetesen elfelejtettem lenullázni a kilométer számlálót, ma este mikor hazavittem az öcsémet, úgy döntöttem, megtankolok újra.

Tankolás

Átestem életem első tankolásán.
Aki százezredszer csinálja, annak nyílván fel sem tűnik, és csak egy macera a millióból az autó körül. Én még sosem csináltam, így minden egy kicsit furcsa volt.

Első nap az iskolában...

Reggel nehéz döntés előtt álltam: el merjek-e indulni –életemben először– egyedül az autóval munkába? Adtam egy esélyt a  sorsnak. Azt mondtam magamban, ha az autó úgy áll, hogy könnyedén el tudok indulni, akkor megyek. Ha azonban valaki rámparkolt, nagy a forgalom, torlódás, dugó, vagy bolondokháza, akkor marad a jó öreg BKV.

Bömbi hazatér

Tegnap megjött a várva várt email Bone-tól:

Az autód tökéletes állapotú, ilyen finom és jó Neont még soha nem láttam. A feszítőgörgő az utolsókat rúgta, nagyon helyes volt, hogy kicserélted, nagy baj is lehetett volna belőle. A motortérvilágítás tönkrement, nem volt javítható, elrohadtak az érintkezők. Ezért kaptál egy GM cuccot. Szíjak, ilyesmi mind tökéletes. Jó utat az autóval, pénteken várlak!

Pénteken lévén majd megőrültem, hogy lejárjon a munkaidőm, és indulhassak. Természetesen az utolsó pillanatban mindig akad egy kis tennivaló, ami miatt kénytelen vagy bennmaradni egy kicsit tovább, persze ma sem volt kivétel.

Szerviz

Már lassan három hete szervizben van az autóm. Nagyon bosszant, mert már nagyon szeretnék kocsival járni. Alapvetően nincsen baja, csak a biztonság kedvéért cseréltetek ki ezt-azt.
Majd’ minden ismerősöm azt mondta, ha használt autót veszek, első dolgom a vezérműszíj cseréje legyen. Elvittem abba szervizbe, ahol a vásárlás előtt annakidején átnézték.

Camaro előzmények

Camaro Z28-at akartam. Annakidején megnéztünk egy Berlinettát Dunaújvárosban, amit azóta megvett valaki. Feledhetetlen élmény volt, amikor a tulaj felemelte a garázsajtót és ott figyelt a Camaro. Amikor pedig beindította, a kipufogó kisöpörte az avart a garázs padlójáról.

Nem vagyok rá büszke, de nem mertem vezetni akkor, csak hosszas unszolásra. Akkor is csak azért mert végiggondoltam és arra jutottam, hogy milyen szar lesz visszagondolni, hogy ott voltam, megnéztem, és beültem az anyósülésre...

Oktató Tibi

Az első bénázásaim alatt hamar rájöttem, a dolog nem úgy áll, hogy csak beülök az autóba és majd szép lassan beletanulok a biztonságos közlekedésbe.

Találtam a neten néhány KRESZ tesztet, és egészen meglepő módon 80% körül sikerültek. Alaposan átnéztem a hibáimat is, többnyire olyasmiket szúrtam el, amik a valóságtól kissé elrugaszkodott életszituációkra vonatkoztak, vagy egyszerűen csak túl óvatosnak bizonyultam. A legjobb péda erre:

Elsőbbséget kell-e adnia egyenrangú útkereszteződésben a balról érkező villamospótló autóbusz részére?

Emlékeztem, hogy egyenrangú útkereszteződésben a villamosnak balról is elsőbbsége van, gondoltam, a pótló busz ebben is helyettesíti, így én elsőbbséget adtam volna a busznak is. A csajom azért vett nekem egy KRESZ könyvet is, de nem linkeltem el a dolgot gyakran forgatom mostanában. Sok érdekes és sok eléggé retrós dolog van benne. (Egyik kedvencem egy Lada robantott rajza, amin az autó részeit magyarázzák)

Alufelni, téli gumi & nepperek

Mikor már készültünk megvenni az autót, egyik ismerősömnek feltűnt, hogy az autón téli gumik vannak, és az alufelni sem gyári.
Rákérdeztünk, és persze jött a válasz csípőből, hogy ez ilyen, ez van csak hozzá. Ezért ennyi.
Szívás, de nem akkora, hogy emiatt elálltunk volna a vásártól.
Persze, amikor megkötöttük az üzletet, egyből eszébe jutott egy haverja aki télen törte totálkárosra a Neonját, neki a garázsban állt pont a gyári felnin a nyári gumi. Ha akarjuk, megkérdezi, mennyiért adná oda. Az ár tűrhető volt, és nem volt sok választásom, ha még idény nyáron használni akarom. Mivel azonban nem volt sürgős, és sok pénzt kifizettem már magára az autóra, pihentettem kicsit a dolgot. Amúgy is valami turpisságot szimatoltam.

Második kör

Természetesen még mindig nem tudok vezetni...
Este fél kilenc, szupermarket parkolója (még ilyenkor is tele autókkal), mellette bútoráruház totál üres parkolóval. Átülök a vezetőoldalra, elindítom, és gyakorlok. Pimpi a mitfahrer, mondja a tennivalókat. Természetesen még mindig az alapozás folyik, ez nem olyasmi amit öt perc alatt megtanul az ember.

Mázli

Talán nem votl véletlen, hogy ilyen macerásan indult minden.
Amikor megvettük a Neont, arra gondoltam, levitetjük magunkat valamelyik barátunkkal a Balatonra, ott a nyugiban gyakorlok kicsit, szép lassan belejövök, és hazafelé már én vezetek. Sajnos (?) az autó papírjai nem lettek készen időben, így kocsi nélkül mentünk le.

Mialatt mi a Balatonon voltunk, Pesten óriásvihar tombolt. Az északi parton is eléggé húzós volt, de egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. Másnap öcsém hívott, hogy a haverjánál, ahol a kertben van a kocsim kidőlt egy hatalmas meggyfa. Három autó áll az udvaron, és pár centivel mellettük dőlt el. Egyiknek sem lett semmi baja. Akkor már biztos voltam benne, hogy ez az én autóm. Egész életemben piszok nagy mázlista voltam. Ebben a viharban egyik barátom autóját törte össze eléggé csúnyán a kerti faház teteje, amit a szél lekapott. Egy másik barátom autóját két héttel a vásárlás után verte rommá a jég...

Első kör

Ma mentünk a Neonért öcsém haverjához, akinél az autó parkol. Imádja az amerikai autókat, annakidején élt is az USA-ban. Ők mentek el az autóért, megtankolták, átnézték. Régóta ismerem Zolit, egy kertes házban laknak Rákoson, és van egy hatalmas kertjük, ahol a két másik kocsi mellett még az enyém is elfér. Így egy kicsit biztonságban éreztem az autót és én is nyugodtabb voltam amíg a Balatonon voltunk. Nem szerettem volna, ha csak úgy az utcán parkol valahol.

Korai közjáték

A vásárlás után az átírás jött, s mivel csak péntekre lettek volna meg a papírok, –majd egész héten szabin voltunk– azt mondtuk nem várunk és lementünk a Balatonra.

Pénteken öcsém egy barátjával átvette az autót és a papírokat, majd elvitték hozzá, ahol a kertben tudták nézegetni egész hétvégén.

Megmondom őszintén, irigy voltam. Most vettem egy fasza kis autót, és még csak ki sem próbálhattam.

Mondanom sem kell, a hétvége az autó körül telt. Semmi másról nem lehetett velem beszélgetni, a csajom szerintem már kezdett unni vasárnap felé. Magammal vittem az autó szervizkönyvét és használati utasítását. És persze megőrjített a tudat, hogy nem tudom ezeket a dolgokat kipróbálni...

Bömbi

33 évesen az ember elkezd kicsit racionálisabban gondolkodni. És akárhonnan nézem, az jön ki, hogy nekem nincsen semmiféle racionális indokom az autóvásárlásra. 15 perc alatt vagyok BKV-val a munkahelyemen, szüleimet 3-4 hetente látogatom, és évente egyszer járok nyaralni, akkor is a Balatonnál. Egyszerűen semmi nem szól mellette. Nem hogy benzinzabáló, anyahajó méretű amerikaira, de kis gazdaságos európai példányra sincs szükségem.

Bevezetés

Őszinte leszek. 17 évesen megcsináltam a jogosítványomat, azóta nem vezettem. Most 33 éves vagyok. Akárhogy is számolom, sosem vezettem autót. A családban nem volt, nekem meg valahogy se pénzem, se energiám és valahogy igényem sem volt rá. Most pedig teljesen meg vagyok veszve az amerikai autókért. Ezt add össze.

2007-ben megnéztem a Transformers mozit. A 80-as években meg voltam őrülve a rajzfilmért. A film azonban nem emiatt volt érdekes. Valami megmozdult bennem. Kétségbeesetten nyomoztam, hogy mi az a sárga, öreg verda, ami ennyire rabul ejtett. Ez persze nem volt más, mint egy 1974-es Camaro. Nem tudtam megfejteni, mi az ami miatt ez ennyire felkeltette az érdeklődésemet.

Nem érdekeltek az autók sohasem. Persze a szép formatervezés sosem kerülte el a figyelmemet, de ezt betudhatjuk egyszerű műkedvelői érdeklődésnek. De a Camaro az valami más. Itt tényleg átbillent valami kapcsoló az agyamban. Egy pszichológus barátom azt mondta, hogy a nemi sztereotípiák kíméletlenül utolérik az embert, ahogy öregszik. Lehet.

Elkezdtem nyomozni a Camaro után. Hónapokon át gyűjtöttem az infókat, képeket és szép lassan elkezdtem belecsöppenni az amerikai izomautók világába. Találtam bennük valami lenyűgözőt, valami vad szépséget. Nagy lelkesedésemet persze nem rejtettem véka alá, így rendre kaptam barátaimtól az epés megjegyzéseket, hogy még vezetni sem tudok, miért akarok én amerikai izomautót. Pedig én tudtam amit ők még nem, hogy egyszer bizony lesz nekem egy 1979-es Z28-asom. (Persze nem ez volt a filmben, de nekem ez tetszik a legjobban)